Augusztusban magamhoz képest egész sokat olvastam. Ebben közrejátszott az is, hogy a Siló kötetei nem hosszúak, gyorsan ki lehet végezni őket. Nagyon ütősek a részek, mindig képes volt meglepni az író. Jelenleg a negyedik felénél járok a sorozatban (csak szokás szerint mást is olvasok mellette, azért nem értem a végére). Befejeztem még a Kakukkszót is, amit imádtam, már most szívesen olvasnám a folytatását. Lehet, hogy majd angolul megpróbálkozom vele, de az Alexandrában megláttam és egy monstrum az a könyv. Elolvastam még a Bábel fiait is, amit szintén nagyon szerettem, megmaradt a hangulata, a bábeli közeg, meg voltam vele elégedve. Az utolsó könyv, amit ebben a hónapban olvastam, az a Vérvörös út volt. Már írtam korábban, hogy meglepően jó volt; úgy tűnik, elkiabáltam magam, mert utána jött a "dráma" rendesen. Saba olyan döntésképtelen volt (mi mással kapcsolatban, mint a szerelem?), hogy az már felettébb idegesítő lett egy idő után. Ennek ellenére be tudtam fejezni (ez azért is nagy szó, mert máskor félbehagyom a könyvet), a vége tartogatott pár meglepetést. Ugyanúgy jártam, mint Andrea Cremer sorozatánál: a mellékszereplők románca jobban érdekel, mint a főszereplőké. Az övéké valahogy sokkal realisztikusabb, jobban át tudom élni; gondolom azért is van, mert náluk nem kényszeríti az író a nyűglődést, hiszen ők csak mellékszereplők, nem olyan fontos a drámájuk, nem ez teszi ki a könyv lényegét. Sokkal jobban örülnék, ha a főszereplőkre is igaz lenne, de nem látok rá sok esélyt. Azért álmodozni szabad...
Összesen két könyvet vettem, a Scarlethez angolul jutottam hozzá, emellett A vér éneke lett még az enyém. Az utóbbi annyira jó könyv, el vagyok tőle ájulva. Nem emlékszem, melyik könyvön izgultam utoljára ennyire; nagyon sok fordulat volt benne, pedig még csak a felénél járok. Kíváncsian várom, mi jön még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése