Nagyon jókat hallottam a filmről, szinte mindenki ódákat zengett róla. Valószínűleg egyedül vagyok a véleményemmel (illetve kisebbségben), mert szerintem nem akkora durranás, mint amilyennek mondják.
Az eleje kifejezetten jól indult: látjuk a fiatal Petert, amint haldokló édesanyjától próbál elbúcsúzni. Igazán szívszorító volt látni, amint a kisgyerek nem képes elfogadni a helyzetet. Egy szeretett embertől elbúcsúzni mindig borzalmasan nehéz, főleg akkor, ha az illető az édesanyánk. Ráadásul Peter csak tízéves (ha jól emlékszem). Amikor kirohan a kórházból, egy űrhajó elfogja. Ez a része nagyon jól lett kitalálva: a néző azonnal szimpátiát érez a főhős iránt, és kíváncsian várjuk, mi lesz vele később.
A következő jelenet, amiben Peter megtalálja a gömböt, szintén reménykedésre adott okot. Azonnal megkedveltem a főhőst a humora miatt, tetszett, ahogy a dolgokra reagált.
Ezután viszont unalomba csapott át a film. Hiába történt mindig valami, nem tudott lekötni. Pedig a csapat, ami összeáll, korántsem hétköznapi; a köztük lévő párbeszédek (némelyike) vicces, a romantika szerencsére kis mértékben van jelen. Az tetszett még, hogy a csapat nem hősökből áll, mint a többi Marvel filmnél.
A főgonosz, Ronan karaktere sem lett erőteljes. Hiába emlegették félve a nevét, ezt nem tudtam átérezni, mivel semmit sem mutattak, ami ezt a félelmetes hírnevet alátámasztotta volna.
Ha jó Marvel filmet akarok nézni, maradok a Bosszúállóknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése