Susan Wilson: A táncoló kutya
A nevem Justine Meade, és életem negyvenhárom éve alatt csupán maroknyi ember volt, akit szerettem. Nem, ez túlzás. Kettő. Ketten voltak, akiket az ostobaságom és az önzésem miatt elveszítettem. Az egyik a fiam volt. A másik a kutyám.
Justine Meade élete veszteségek sorozata. A listán szerepel az édesanyja, az otthona, sőt még a fia is. Az egyedüli társa, akire mindenben számíthat, Mack, a szürke-fekete sheltie. Ám amikor felkerekedik vele, hogy visszatérjen gyerekkora otthonába, ahol huszonöt éve nem járt, az úton egy végzetes hiba elszakítja őket egymástól. És ahogy az autópálya kilométerei egyre nőnek közöttük, úgy fogy Justine esélye arra, hogy kétségbeesett akarása ellenére is valaha megtalálja imádott kutyáját.
Ed és Alice Parmalee a saját veszteségüket gyászolják. Hét évvel azután, hogy a lányuk már nincs velük, együtt élnek, de kerülgetik egymást és a kimondhatatlan fájdalmukat, s képtelenek a közöttük tátongó szakadékot áthidalni. Ám amikor rátalálnak egy szürke-fekete kutyára az út mellet, közösen döntik el, hogy magukhoz veszik.
Megingathatatlan hűségével, elképesztő megfigyelőképességével és csalhatatlan megérzésétől vezérelve Mack képes arra, hogy összehozza az embereket. Legyen akár Justine partnere, akár egy család életének új szereplője, olyan, mintha ez a kis shetlandi pásztorkutya arra született volna, hogy boldoggá tegye a körülötte lévőket.
Mindenkinek szüksége van Mackre. De vajon kihez tartozik ez a táncoló kutya?
Justin Meade egy kamionossal utazik egykori otthona, New Bedford felé apja romló egészségi állapota miatt. Szűkös anyagi körülményei miatt kénytelen így utazni, ám egyik pihenő alkalmával Artie, a sofőr otthagyja - Justin kutyájával, Mackkel együtt. Justint sürgeti az idő: azelőtt utol kell érnie Artie-t, mielőtt az továbbmenne egy másik rakománnyal. Artie először nem veszi észre a kutyát, ám ez még a jobbik eset:mikor meglátja a potyautast, kirakja az út szélén. Macknek az a szerencséje, hogy közel van egy kisváros, ahol meg tudja várni a gazdáját. Ebben a kisvárosban él Ed és Alice Parmalee, akik nem tudtak továbblépni a gyerekük elvesztése felett érzett fájdalmukon. Habár 7 évvel ezelőtt történt, máig nem tudták feldolgozni, mindketten a más-más dologba menekülnek. Egymással folytatott párbeszédeiken is jól látszódik ez a mélyen eltemetett fájdalom. Az ő életükbe "toppan" be Mack, akit szépen lassan nagyon megkedvelnek, sőt a kutya segítségével újra képesek beszélni egymással, és ami még fontosabb: újra boldogok.
Nagyon szép történet ez: látni, ahogy Mack segítségével újra "megtanulnak" szeretni. Bemutatja, hogy nem muszáj beszélni ahhoz, hogy túllépj egy problémán, hogy egy állat is hatalmas segítség lehet - a kommunikáció hiánya ellenére is -. Justin és Edék fejezetei mellett beleláthattunk Mack fejébe is - amit én kifejezetten élveztem -, ezenkívül Justin is visszaemlékszik a zavaros múltjára - a múltbeli visszaemlékezések az egyik kedvenc témám -.
Én csak ajánlani tudom a könyvet, én nagyon élveztem. Hamarosan tervezem olvasni az írónő egy másik regényét is (One good dog a címe).
5/5 pontot kap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése