Paula McLain: A párizsi feleség

Régebben az Alexandrában kaptam egy részletet a könyvből. Egyik nap kicsit beleolvastam (mostanában szokásom), és rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom.

A történet Hadley Richardson és Ernest Hemingway házasságáról szól. Bevallom, még nem olvastam Hemingwaytől,de tervben van - ezek után még jobban érdekelnek a könyvei, mint bármikor. Hadley és Ernest egy barát bulija közben találkoznak először és azonnal megkedvelik egymást. Hadley-t Ernest elmélkedése ragadja meg (persze a kinézete mellett), a férfinak meg Hadley figyelme imponál. Ezután nagyon sokszor találkoznak és hamarosan összeházasodnak. Érdekes látni, hogy Hadley a regény folyamán hogyan tanul bele a házasság fortélyaiba, ismeri ki a férje szükségleteit.


Házasságuk elején Párizsba utaznak, hogy az ott élő irodalmi, művészi "elit"-tel felvegyék a kapcsolatot és Ernest híres legyen. Egyre jobban halad Ernest szekere, Hadley is - habár először kicsit magányosnak érzi magát a barátnői nélkül, egyedül - megszokja a párizsi környezetet. Ám ahogy telik az idő, Ernest egyre jobban magába zárkózik. Évekkel később azt vesszük észre, hogy már nem is azok a barátaik, akik a beköltözés idején - ez főképp Ernest makacsságának köszönhető. Ám az élet megy tovább, új barátokkal, a jól megszokott italozások sem maradhatnak el. Ebben a társaságban viszont sokkal több a feszültség, az emberek gyarlósága is jobban előkerül.

Emiatt is gondolom, hogy fontos külön gondolnunk a költőre és a magánemberre, mert Ernest hiába remek író, a magánéletben ő is elkövet egy-két hibát. Egyik érdekes mondata: "Én akkor sem bízom egy olyan emberben, akit még nem láttam elázva." Ernest kettőssége nagyon jól átjön a könyvben; egy briliáns elme és a morális erkölcsek felett szemet hunyó ember gondolataiba is pillantást nyerhetünk, ugyanis van egy-két rész az ő szemszögéből is. A regény végén Ernest és Hadley elválnak. Pár évvel később Ernest - sok kapcsolat és még három házasság után - öngyilkos lesz. Habár a vége nem meglepő, jól beszippantja az embert.
Alapból nagyon fontos számomra egy regény hangulata, itt pedig nagyon erős; gyorsan lehet vele haladni. Nagyon imádtam még azt, hogy különböző híres írók, költők tűntek fel a könyvben - pl F. Scott Fitzgerald -, amik hatására sokkal valósághűbb lett a regény. Sokszor kívántam, bár lenne egy időgépem, szívesen találkoztam volna velük. Nagyon élveztem, csak ajánlani tudom!
Pontozás: 5/5 pontot kap.