Mikayla, a tizennyolc határán, fülig szerelmes Dylanbe, aki viszont szereti. De mi történik a szerelemmel, amikor Mikayla a végzős előtti nyáron terhes lesz és úgy fönt, megtartja a babát?
Shane ugyanezen a nyáron lesz tizenhat és beleszeret Alexbe, akiről kiderül, hogy HIV pozitív. Shane négy éve együtt él azzal a tudattal, hogy kishúga, Shelby nem élhet sokáig. El tudja fogadni Alex szerelmét, tudva, hogy az ő élete is rövidebb?
Harley tizennégy éves jó gyerek, aki új élményeket keres, különösen egy idősebb fiú szerelmét. Soha nem gondolta volna, hogy önpusztító túlzásokba esik majd, hogy kitalálja, ki is ő és ki akar lenni.
A könyv és én: Már olvastam Ellen Hopkinstól (az első felnőtteknek szóló regényét, a Trianglest, ami ennek a regénynek a társregénye) és az nagyon tetszett, így hasonlóan jó könyvre számítottam. Nem is csalódtam, sőt! Imádtam! A versesregény mára az egyik kedvenc regényfajtám lett, ez főleg Ellen Hopkinsnak köszönhető.
Mindhármójuk története a felnövésről szól, ám más-más módon: Mikaylanak el kell gondolkodnia, mennyit ér egy élet, neki van-e joga ilyen döntést hozni; Shane megtanulja, hogyan fogadja el az életet annak nehézségeivel együtt; Harley rájön, hogy mit ér meg egy kapcsolat és mit nem. Shane-t bírtam a leginkább; Mikayla is szimpatikus lett, ám Harley kissé túlzásba esett és a végén nagyot koppant (de legalább rájött, mi a fontos). Viszont aki kifejezetten irritált, az Holly volt, Mikayla anyja. Neki mindene megvan: jó munka, szerető férj és gyerekek. Ő mégis unja a hétköznapokat és fel akarja dobni,de nem a legszebb módon... Addig rendben van, hogy egy kis izgalmat akar a hétköznapokba, de ne így... A főszereplők testvérei is szerepet kaptak, sőt, még azok is kapnak egy-két sort, akik alig szerepelnek a könyvben. Nagyon érdekes volt a gondolataikat olvasni, de a kedvencem Shelby nézőpontja volt. Ilyen ártatlan lelket nem láttam még (szerintem nincs is,de ez már magánvélemény). Sajnos csak párszor volt az ő szemszöge, ezt kifejezetten sajnáltam. Ami vele történt, nem lepett meg, mivel lehetett rá számítani (emellett a Trianglesben is benne volt). A Triangleshöz képest egy kicsit mozdult csak előre a történet,de a végén már volt új történés is.
Néhány érdekes idézet:
" I know what happy is, but I don't
understand what sad means.
It must be how you feel, like
when you can't find your smile.
... most of the time, I feel happy.
Especially when people I love
are all around me, close to me.
Like now. I only wish they could
be happy, too. I only wish
they could find their smiles."
"Why worry
about how we build our lives if the ultimate
ending for all is death, a single breath away?"
Ellen Hopkinstől biztos fogok még olvasni, mert érdekes témákról ír megkapó stílusban.
Pontozás: 6/5 pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése