Carter új városba költözik. Tourette szindromás, ennek köszönhetően kerüli az embereket, csak pár emberrel tartja a kapcsolatot (ez az oka a költözésének is). Ám új szomszédja, Ethan rögtön felkelti az érdeklődését.
Ethan tíz évvel ezelőtt balesetet szenvedett, elütötte egy autó. Emiatt károsodott az agya, mindent elölről kellett kezdenie. Viszonylag normális élete van, egy kávézóban felszolgáló. Egyik nap besétál hozzá Carter, akibe azonnal beleszeret. Ám a fiú egy elejtett megjegyzése mindent elront. Carter átmegy hozzá bocsánatot kérni, ettől kezdve nincs megállás, folyton-folyvást együtt vannak.
Gondoltam, innentől menni fog, mint a karikacsapás, ám tévedtem. Carter ugyanis sokáig nem meri elismerni az érzéseit. Korábbi kapcsolatai nem sikerültek jól, mindig kihasználták. Ezért érthető, ha kicsit bizalmatlan az emberekkel szemben. Meg kell tanulnia elengedni a múltat egy szebb jövő reményében. Ez volt az a rész, ami miatt a hibája ellenére is elnyerte a tetszésemet a könyv.
Nemcsak neki, hanem Ethannek is el kell engednie a múltat. Kiderül egy-két dolog a balesettel kapcsolatban, ami teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat. Ethan teljesen összeomlik. Szerencséjére ott van neki Carter, aki átsegíti a nehézségen.
Nagyon tetszett, ahogy egymásnak segítettek. Jó hatással voltak egymásra, ami azon is látszott, hogy Carter - aki korábban igazi remete volt - meg tudott nyílni az emberek előtt.
A főszereplők barátait is megkedveltem, még Elliotot (Ethan öccse) is, pedig ő a könyv első felében igazi bunkó volt testvére barátjával. Pedig csak félti a bátyját, mivel őt is sokan kihasználták. Ám a regény végére rájön, hogy Ethan ezúttal nagyon is jól választott.
Egyetlen dolog nem tetszett benne: túl gyorsnak éreztem a romantika kialakulását a regény időintervallumához képest. Ám hamar túltettem magam rajta, mivel rendkívül olvasmányos.
Kedvelt karakter: Alice
Történet: 4,5/5
Borító: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése