 |
| 1. kötet |
Sorozat: Engelsfors trilógia 1,2
Engelsfors látszólag normális kisváros, hétköznapi emberekkel.
Ám a vérvörös hold éjszakáján nem mindennapi dolog történik hat fiatallal: különleges képességekre tesznek szert, ők lesznek a Kiválasztottak . Eddig csak az iskola kötötte össze őket, ám mostantól mindez megváltozik: ugyanis tudják, hogy az egyik iskolatársuk, Elias halála - a közhiedelemmel ellentétben - nem öngyilkosság volt. Össze kell fogniuk, ha nem akarják, hogy rájuk is ez a sors várjon...
Persze ez nem megy egy könnyen. A főszereplők jobban nem is különbözhetnének egymástól. Minoo az eminens tanuló, aki titokban szerelmes az egyik tanárába. Linnéa drogproblémákkal küzd, Anna-Karin pedig a súlyával nincs megelégedve és próbál a lehető legjobban beolvadni a tömegbe. Vanessa egy drogdílerrel jár. Rebeckah a suli legmenőbb fiújával jár, ám önértékelési zavara van, a fiú mellett szürke egérnek érzi magát. Ida a suli legmenőbb csaja, csak egy baja van: kiszemeltje mással jár.
Azért is szeretem annyira ezeket a köteteket, mert a szereplőknek vannak problémáik, amik sokkal realisztikusabbá teszik a könyvet. Látjuk, amint megküzdenek velük, és ezáltal sokkal közelebb érezhetjük őket magunkhoz. Egy kivételével mindegyiküket megkedveltem, ám Idát nem bírtam, nagyon felszínes volt.
Az emberi kapcsolatok ábrázolása is remekül meg lett oldva. Attól még, hogy ők a Kiválasztottak, élesen megmaradnak a határvonalak. A régi sérelmek nem felejtődnek el, ám egy idő után - ha nem is annyira készségesen, de - együttműködnek.
A másik dolog, amit imádok benne, az a hangulata. Számomra nagyon fontos, hogy egy könyvnek jó hangulata legyen, mondhatni az a mozgatórugója az olvasásomnak. Ha ez megvan, a lehető legrövidebb idő alatt befejezem a könyvet (legtöbbször pár nap alatt), mert nem bírom letenni (tudom, közhely, de ez az igazság). Ez az eset most is fennállt. Különleges atmoszférája volt a könyvnek. Akkor szoktam ezt érezni, mikor egy XX. századbeli vagy régebbi klasszikust olvasok (ebben a régebbi nyelvezet is közrejátszik). Akárhogy is, itt is megvan az a bizonyos légkör. Nagy szerepe volt annak is, hogy az első kötetben hideg volt az időjárás, ami nálunk sem volt másképp, mivel februárban olvastam. Arra számítottam, hogy a második is borongós időben játszódik, ám ott is ugyanolyan döglesztő meleg volt, mint nálunk, ami kicsit meglepett,de megszoktam.
Érdekes az is, hogy az angol szövegek nincsenek lefordítva. Testvéremtől tudom, hogy a svédek elég jól tudnak angolul - ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a filmeket nem szinkronizálják, hanem feliratosan nézik. Kiskoruktól kezdve hozzá vannak szokva az angolhoz. Megértem, hogy náluk nem volt szükséges lefordítani, ám nálunk sajnos nem ilyen jó a helyzet. Én mondjuk nem szorulok rá, de szerintem jó lett volna, ha legalább lábjegyzetben ott lett volna a jelentésük. Nem mintha életbevágóan fontosak lettek volna, vagy egy-egy csavar el lett volna rejtve, én mégis furcsálltam.
 |
| 2. kötet |
Egy dolog volt, ami zavart, mégpedig a PE. Látszik, hogy milyen könnyen be lehet csapni az embereket egy-két hangzatos mondattal. (Hasonló dolog volt Amy Kathleen Ryan könyvében, a Ragyogásban is.)
Spoiler A testcserés részt egyszerűen imádtam, annyira jó volt! A lányok megpróbáltak helyt állni, ami sikerült is. Nagyon tetszett benne, hogy ezzel a módszerrel még közelebb kerülhetnek egymáshoz, jobban megértik a másikat. Spoiler vége
Borító: 5/5
Történet: 6/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése