Ezt a történetet Siobhan Dowd tervezte megírni, ám korai halála megakadályozta benne. Amikor Patrick Nesst megkérdezték, megírná-e a könyvet, először vonakodott - úgy gondolta, hogy nem tudna olyan könyvet írni. Ám az idő múlásával egyre-másra jöttek a gondolatok a történettel kapcsolatban, így nekiállt és megírta.
Conort jó ideje rémálmok gyötrik. Egyik szokványos éjszakán az álmából felriadva észrevesz egy szörnyet, aki a legveszélyesebb dolgot akarja: az igazságot.
Conornak a rémálmok mellett a mindennapokban is megvan a maga baja: az anyja rákos és a suliban is piszkálják. Mivel a régi barátjának, Lilynek köszönhetően mindenki tud az anyja állapotáról, senki nem áll vele szóba, csak Harry és két hűséges csatlósa, Sully és Anton (igen, kb Malfoy és a Crak-Monstro páros, csak varázsolni nem tudnak). Ám a fiú számára még ez a fajta bánásmód is ajándék, mivel valaki figyel rá az iskolában. Épp ezért senkinek sem szól róla, eltussolja az ügyet.
Az anyja a kezelések ellenére is egyre rosszabbul van. Annak ellenére, hogy Conor magában tudja, mi fog történni, nem képes bevallani és ezzel lassan, de biztosan elpusztítja magát. Ezért is jelenik meg egyik nap a szörny: rávezeti Conort az igazságra. Három történetet mond el, ám van egy kikötése: a negyediket Conornak kell elmondania, az lesz az ő története.
Ahogy megismerjük a meséket, újabb és újabb igazságokra lelünk bennük; legyen szó akár az emberi gyarlóságról vagy magukról a mesékről. Nagyon tetszett, hogy ilyen igazságokat is belefűztek a történetekbe, hiszen azoknak ez a feladatuk: szórakoztatni és egyben tanítani is. A három fabula tökéletesen teljesíti a kiszabott feladatot.
Sajnos tapasztalatból tudom, hogyan érezhette magát Conor; a kilátástalanság és a fáradtság érzését is régi ismerősként üdvözöltem. A könyv végén Conor "feloldozást" kap - többek között az anyjától -, ami nekem is kicsit levette a terhet a vállamról.
A könyvben rengeteg rajz van, szerintem nagyon jók. Megmutatják, hogy a fekete és fehér árnyalatai segítségével születhetnek nagyon szép rajzok.
Annak ellenére, hogy gyerekeknek szánták, szerintem felnőtteknek is megéri elolvasni.
Kedvenc idézeteim:
"A történeteknél nem létezik vadabb dolog. A mesék űznek, megmarnak, vadásznak ránk."
"... nemcsak mást akart becsapni, hanem saját magát is."
"A mesék hősei nem mindig egyértelműen jók vagy rosszak. Ahogy az emberek többsége sem."
"Már maga a hit is fél gyógyulás. Hinni kell a gyógyszerben, hinni kell a jövőben."
"A történetek fontosak. Van, amikor fontosabbak mindennél, mert az igazságot hordozzák."
Borító:5/5
Történet:6/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése