Mitch Albom:Az idő ura

Egyik barátnőm sokat áradozott róla, emellett az író már régóta várólistás volt.

A regény 3 fonalon játszódik: az egyiken megismerjük Dor múltját, aki gyerekkorától kezdve foglalkozik az idő múlásával, a napszakok váltakozásával. Rájön, hogy bizonyos időközönként megismétlődik egy-egy folyamat: a Nap újra feljön, a Hold megint teljes lesz. Ő lesz az első ember, aki - még ha nem is tudatosan - elkezdi mérni az időt. Mikor Alli, a felesége a halál küszöbére kerül, fel akar mászni Nim tornyára, hogy megállítsa az időt. A tetején egy barlangban találja magát, ahol egy idős ember kiszabja a feladatát: hallgatnia kell a tette okozta siránkozásokat.
Több, mint hatezer év telik el, mikor újra megjelenik előtte az öregember, hogy kiadja az utasítást: találjon két embert és segítsen nekik.


Ez a két ember pedig nem más, mint Sarah Lemon és Victor Delamonte. Látszólag semmi közös nincs bennük: Sarah kitűnő tanuló, Victor egy dúsgazdag ingatlanközvetítő. Ám mindkettejüknek vannak problémáik: Sarah úgy érzi, egyedül van, míg a férfi rákos és nincs sok ideje hátra - mindketten az időt akarják befolyásolni. Mikor döntő lépésre szánják el magukat, Dor megállítja az időt.

Itt fonódik össze a 3 ember sorsa: Dornak az a feladata, hogy elmondja a tapasztalatait.
Miközben ezt teszi, bepillantást nyerhetünk a jövőbe: egy zord, túlzsúfolt világ, ami mellett még a miénk is lassúnak tűnhet. itt nincsenek növények, csak még több felhőkarcoló és ami a legfontosabb: az emberek nem tudnak érezni. Cseppet sem vonzó számomra ez a jövőkép, örülök, hogy most élek.

Fontos a tanulsága: nem szabad az időt mérnünk, hanem élvezzük az életet, a szép pillanatokat.
A regényben előkerül még az öngyilkosság témája is: hogy mekkora fájdalmat okozunk ezzel a szeretteinknek és hogy ez nem helyes.

Remek lezárása van a történetnek. Mindenkinek ajánlom, akinek van egy kis szabadideje: rövid könyv, gyorsan lehet vele haladni.

Kedvenc idézeteim:
"Az embereket olyan kötelékek fűzik össze, amiket ésszel fel nem érhetnek, még legvadabb álmaikban sem."
"Néha, mikor az ember szeretetre szomjazik, de nem kaphatja meg, úgy érzi, ha ad valamit, majd szeretni fogják."
"Akkor vagyunk a legmagányosabbak, ha másvalaki magányával szembesülünk."
"... ha magunkat bántjuk azért, hogy fájdalmat okozzunk másoknak, az nem egyéb, mint egy kétségbeesett kiáltás a szeretetért."
"Ha sosem ér minket veszteség, ha sosem kell áldozatot hoznunk, nem tudjuk becsülni, amink van."
"- Istennek jó oka volt rá, hogy határt szabott az emberi életnek.
 - És mi volt ez az ok?
 - Hogy értékessé tegye."
"Abban a pillanatban, amikor elkezdtük mérni az időt, elvesztettük a képességünket, hogy átéljük az elégedettség érzését."

Borító: 5/5
Történet:6/5