Az a bajom ezzel a könyvvel, hogy megvan benne a potenciál, hogy egy remek történet legyen. Adott a különös világ: a grisák, akiknek különböző képességeik vannak: van, aki az anyagokat tudja átalakítani, mások az emberi testre vannak hatással, megint mások a szelet tudják irányítani. Annyira jól lett kitalálva, imádtam ezt a képességet.
Ami tönkre vágta az olvasás élményt, az a főszereplő volt.
Alinának volt egy-két furcsa gondolata, amit nem tudtam hova tenni. És annak a számlájára sem írható, hogy új helyre került. Ez volt a kedvencem, amikor a palotába érkezése másnapján bekopognak hozzá reggel mire ő így reagál: " Hát, ha feltétlenül meg akarnak ölni, vagy el akarnak rabolni, legyen úgy, ahogy akarják." Ez ám az életösztön! Azt ne is említsük, hogy hány ember kockáztatta az életét azért, hogy ő biztonságban a palotába jusson...
Volt egy rész a könyvben, ahol Alina karaktere fejlődött valamennyit. Nem volt idegesítő, hanem egészen normális; meg is jegyeztem, hogy ez történelmi pillanat volt, amit fel kell jegyezni a naptárba, mert nem lesz több. :P
A könyvben az oroszos kifejezések remek hangulatot adtak, ez pozitívuma a könyvnek. Valamint a borító és az ábrák gyönyörűek, többször is megálltam olvasás közben nézegetni őket.
A kedvenc részeim azok voltak, amikor új dolgokat tudtunk meg a grisák képességéről, a birodalomról. Ezek tényleg érdekesek voltak, azonban elég kevés volt belőlük.
A könyv 70%-nál volt egy csavar, ami meglepett. Nem hittem volna, hogy meg meri tenni ezt a lépést az író. Ám ez sem volt mentes egy logikai bakitól, ami akkora nagy ellentét, hogy nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnt fel a szerkesztőségben, nem tűnt visszásnak a dolog... Mert nekem nagyon. Gondolom a szerző nem tudta máshogy megoldani, de ennél bármilyen megoldás jobb lett volna.
Ami még nem tetszett:
- Alina azt hiszi, hogy az Éjurat nem bántotta meg, mert 120 éves és ő a második legerősebb ember a királyságban. Nem is értem a feltételezést: attól még, hogy idős és magas rangú, miért ne lehetnének érzelmei?
- Alina vágtázás közben elaludt. Lovagoltam már és bizton állítom, hogy az ember nem alszik csak el úgy lovaglás közben, pláne akkor nem, ha vágtázik... Az írónő soha nem ült még lovon, gondolom, de ez akkor sem kifogás rá. Úgy érzem, Bardugo új szintre emelte a badass főhősnő kifejezést. :D
Az a vicces, hogy mindezek ellenére érdekel a folytatása. Állítólag a Siege and storm-ban lesz egy nagyon érdekes karakter, miatta akarom olvasni.
Amikor még csak a híre volt meg ennek a könyvnek, azt hittem, valami értelmesebb dolgot kapunk majd, egyből fel is raktam mindenféle listámra, de ahogy elnézem, szokásos sablonos YA, igaz? Még mindig nem tettem le róla teljesen, a környezet és a világ érdekel, és tudom, röhejes vagyok, de a borító is annyira tetszik :D
VálaszTörlésTalán majd egyszer...
Az sajnos. :( Engem is a világ miatt érdekelt, az érdekes, de a többi rész elrontja az egészet. Nem vagy röhejes, én is imádom a borítót. :D
VálaszTörlés