Kathleen Tessaro: A parfüm titka

"A parfümnek az a feladata, hogy elmesélje a történetünket: kik vagyunk, kik lehetnénk, talán még azt is, hogy kivé félünk válni... Ez mind lehetséges. Nagyon intim dolog, pont olyan, mint a kézírás vagy a beszédhang. Olyan érzéseket közöl, amiknek nincs nevük, nincs nyelvük."

A Londonban élő Grace Munroe örökölt egy házat Párizsban. Ez nem lenne páratlan eset, ám úgy annál inkább, hogy fogalma sincs, ki Eva d'Orsey és miért őt jelölte meg örökösnek.

A könyv váltakozó fejezetekből áll. Ennél a módszernél fennáll a veszély, hogy az egyik szál jobban érdekel, mint a másik. A könyv elején én is így voltam vele, de ahogy haladtam a történetben, a másik szál is egyre érdekesebb lett.

Az egyik szál az 1950-es években játszódik, főszereplője Grace, aki a párizsi házat örökölte. Ahogy kutat a titokzatos nő után, akinekek az örököse, egyre több mindent tud meg a parfümök világáról (ugyanis Éva parfümériában dolgozott) és saját magáról. Nem vagyok nagy ismerője a parfümöknek, úgyhogy ez a rész izgalmas volt a számomra, sok mindent megtudtam a parfümkészítésről.
Ezt a szálat nemcsak emiatt szerettem. Grace-t nagyon megkedveltem, okos nő, és a regény végére sokat változik - szerencsére a jó irányba, merészebb lesz. Meg meri tenni azt a lépést, amit akkoriban nem sokan; a helyzete sem egyszerű figyelembe véve, hogy akkoriban az volt a fontos a nőknek, hogy férjet találjanak maguknak és kiépítsék a társadalmi életüket. Grace ennél többet akart és ezért tiszteltem őt (ezáltal is szembement a tömeggel, ami sohasem könnyű).
Az ügyvéddel, Tissot-val folytatott párbeszédeiket is nagyon élveztem.

A másik szál Eva d'Orsey-ről szól, aki egy kis hotelben kezdte szobalányként, ám éles eszének és különös tehetségének köszönhetően hamar a köztudatba kerül. 1920/30-as években járunk, Párizsban. A korszakot és a helyszínt tekintve ki lehet következtetni, milyen állapotok vannak: a szabados erkölcsű emberek korszaka ez, ahol a partnereket olyan gyorsan és könnyen váltják, mint más a zokniját (bár ez nemcsak erre a korszakra illik...). Eva hatalmas változáson esik át az évek folyamán, folyamatosan változik a környezete hatására, hol jobb, hol rosszabb döntéseket hoz, ezáltal nagyon emberi. A regényben meg is jegyzi egyszer, hogy senki sem csak fekete vagy fehér, mindenkinek vannak ugyanúgy rossz és jó tulajdonságai, olyan tettei, amire vagy büszke, vagy nem.

A könyv nagyon jól adta vissza a '20/30-50-es évek hangulatát. A stílus gördülékeny, könnyen lehet száz oldalt is elolvasni úgy, hogy az ember észre sem veszi. A rejtély megoldása végtelenül egyszerű, mégsem jutott eszembe. Jól váltogatja a helyszíneket, sok szereplőt vonultat fel múltban és jelenben egyaránt, akiknek nagy hatása van egymás életére. A regény sok mindenről szól: lemondásról, a vágyaink követéséről, sőt még a poszttraumás stressz is előkerül.
Ha valaki egy könnyed, ám izgalmas könyvre vágyik, nyugodtan vegye kézbe.