Én és a komfortzóna

Hétfőn vetődött fel a komfortzónából való kilépés témája, amiről több blogger is írt és nekem is megjött a kedvem, hogy írjak róla. Elgondolkodtam, hogy én miket olvastam. Eddig biztos voltam benne, hogy én sok műfajban olvasok, de rá kellett jönnöm, hogy egészen idáig szinte csak a komfortzónámban maradtam (bár az utóbbi hónapokban próbáltam nyitni új műfajok felé).

A kedvenc műfajom a fantasy, ezen belül szinte bármit nyomhatnak a kezembe, azt elolvasom. Ezt olvasom a leghosszabb ideje, az első nagyobb terjedelmű - ám még mindig ifjúsági - olvasmányaim is közülük kerültek ki.

A  fantasyn kívül a szépirodalom az, ami a legközelebb áll hozzám (bár ezt nem tekintem műfajnak). Szeretem a szép fogalmazást, ha egy mondat annyira megfog, hogy többször is elolvasom, ha a történetekbe bele tudom élni magam, ha megfog a hangulata, ami legtöbbször ennél fordul elő nálam.

Régebben szerettem olvasni a romantikus-erotikus könyveket is - akkor is inkább Wardot és Kenyont -, de azóta sokat változtam, most már egyszerűen taszítanak. Zavar, hogy egyre több hibát találok bennük; hogy a szereplők csak idegesítenek és hogy a romantika nincs jelen bennük, vagy annak is csak egy eltorzított formája.

Amiben még reménykedem, az a YA (14-18 éveseknek szánt könyvek) műfaja. Habár az eltelt hónapok alatt kissé vesztett a varázsából, néhány könyv klisés, és szinte kötelező elem lett a szerelmi háromszög, ami nagyon fel tud idegesíteni, főleg akkor, ha csak azért van ott, hogy legyen valami konfliktus, de a történetbe nem is illik és simán ki lehetne hagyni.

A chick lit tagjait, vagyis a csajoknak szánt könyveket szívesen veszem kézbe, néha jó belemerülni egy-egy könnyedebb történetbe. Ami ebből a műfajból nagyon érdekel, az A parfüm titka, A nő mosolya és a Rejtekhely Párizsban.

Nemrég kezdtem el ismerkedni a sci-fi műfajával, amitől korábban mindig féltem egy kicsit. Azt gondoltam, hogy tele van nehéz magyarázatokkal, amiket úgysem értenék meg, ennélfogva nem is élvezném annyira. Két évnyi várakozás után végül elolvastam a Vének háborúját, amit egyesek lányos sci-finek írtak. Lehet, hogy kevesebb benne a magyarázat, mint más könyvben - ezt se megcáfolni, se igazolni nem tudom -, mindenesetre nekem pont megfelelő arányban volt, könnyen meg tudtam emészteni az információkat. Ráadásul John Perry humorát imádtam, nekem nagyon jó élmény volt.

Van egy olyan érzésem, hogy a krimi is tetszene nekem. Eddig ha jól emlékszem, csak kettő könyvet olvastam a témában, de mindkettő lekötött és mindegyiket többször is olvastam. Ebben a műfajban a Kossuth kiadó spanyol krimik sorozatából érdekel a Szomszédom a halál és a Párizsi rejtély, és persze a Kakukkszó, amit ma sikerült kivennem a könyvtárból - mindig megnéztem, bent van-e az újdonságok között - és mint kiderült, elhappoltam az egyik könyvtáros elől. :D (Megígértem neki, hogy mikor visszaviszem, neki adom oda. Még a nevét is leírta egy cetlire, biztosra akart menni. :P Mondjuk nem csodálom, Rowlingnál én is ezt csinálnám.)