Változások

Ez részben könyves, kis részben személyes bejegyzés lesz.

Az elmúlt két-három évben nagyon sokat változott a könyves ízlésem. Sok hibát találok azoknak az íróknak a könyveiben, amiket régebben szerettem. Jó példa erre J. R. Ward sorozata, a Fekete Tőr Testvériség. Három éve olvastam el a sorozat nyolc részét egymás után, akkor nem zavart benne semmi. A kilencedik kötetet tavaly márciusban kezdtem el, a harmadáig el is jutottam, de akkor eléggé kiakadtam valamin. Tudni kell rólam, hogy ha én kiakadok valamin egy könyvvel kapcsolatban, akkor egy időre félreteszem. Ezzel a könyvvel is ez történt, visszavittem a könyvtárba, de azóta se vett rá a lélek, hogy folytassam.

A másik Leiner Laura Bábel c. könyve. Kb a feléig jutottam el, de nem tudom, be fogom-e egyáltalán fejezni. A főszereplő annyira jellegtelen, hogy még a nevére sem emlékszem - pedig majdnem a feléig elolvastam a könyvet! -, folyton Reninek hívom. A többi karakter sem lett kidolgozva, az ő neveikre sem emlékszem. Na jó, egyre igen. Ez Napsugár, alias Napsi. Igen, ő az ügyeletes buta karakter, akinél már az is csoda, hogy a cipőfűzőjét be tudja kötni.. Nem értem, miért kell ennyire lükének megalkotni a karaktert. Az SzJG-ben is ott volt Virág. Úgy érzem, az írónő kissé túlzásba esett ezeknél a karaktereknél, ugyanis ha valaki ennyire ostoba, az nem jár gimibe. A csúcspont az volt, amikor a SzJG 8/2 kötetben azt hitte, gyalog fog elmenni Pestről Szombathelyre (!). Igaz, hogy őt nagyobb táv esetén mindig vitte valaki, de ez nem ok arra, hogy ne tudjon a tömegközlekedésről. Talán csukott szemmel járt az utcán, ezért nem látta a buszokat?
Visszatérve a Bábelre. A főszereplő lenézi a napijegyeseket, pedig nincsen rá semmi oka. Amit ők csinálnak, annak nagyobb értelme van? Elköltöttek sok pénzt a fesztiválra, de nem csinálnak semmit, csak esznek, isznak, egy koncertre sem mennek el. Ráadásul a főszereplő lány megvett egy hetijegyet, miközben ő csak egy koncertre akart elmenni. Már kezdem feladni, hogy keressem az értelmet. Az egész könyv tele van ellentmondásokkal: a főszereplő állít valamit, aztán annak az ellenkezőjét teszi.

Innen kezdődik a személyes rész.
Nagyon sok - vélt és valós egyaránt - elvárásnak próbáltam megfelelni, néha görcsösen aggódtam egy-két dolgon, aminek az egészségem látja kárát. Most igyekszem ezeket a gátlásokat, félelmeket levetkőzni és sokkal kevesebbet aggódni, többet mozogni.

Az utóbbi másfél évben sokkal lassabban haladok a könyvekkel, mint szoktam. Egy ideig nagyon zavart, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan nagy baj, legalább tudom élvezni a könyveket. Mint amikor az ember egy finom sütit eszik lassan, hogy minél tovább tartson az íze.