Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások előtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.
No bizalmatlan, vad, keserű.
No az utcán él. Hajléktalan.
Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.
Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.
Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, társadalmi realitásokkal?
Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?
Lou csendes diák, az osztályban csak akkor szólal meg, ha muszáj. Nem tud beilleszkedni, nemcsak amiatt, mert 2 évvel fiatalabb az osztálytársainál, hanem amiatt is, mert teljesen másképp gondolkodik, mint ők. Az iskolában előadást kell tartania, aminek témájául a hajléktalanságot választja.
Érdekes szokása, hogy a pályaudvarokon nézi az embereket, megfigyeli a reakciójukat. Egyik ilyen alkalommal ismerkedik meg Nóval, akivel könnyedén megtalálja a közös hangot. Megkéri, hogy segítsen neki a feladatával, amibe No beleegyezik. Rendszeresen találkoznak, míg végül Lou fontos elhatározásra jut.
Spoiler Megkéri a szüleit, hogy No hadd költözzön hozzájuk. A szülei egy találkozás után beleegyeznek, különösen az anyja támogatja az ötletet. Spoiler vége
Ez a döntés természetesen mindannyiuk életére hatással van, ám ezt legjobban Lou anyjánál lehet megfigyelni. Egy tragédia miatt elvesztette a kapcsolatát a külvilággal; mintha egy másik dimenzióban élne, amit csak ő lát. Alig szólt valamit a családtagjaihoz; ha igen, látszott rajta, hogy fejben máshol jár. Attól fogva viszont részt vesz a családi életben, sokszor ő a kérdező fél, ami nagyon meglepi mind Lout, mind az apját.
A fülszövegben megemlítik Lou osztálytársát, Lucas-t is. A könyvet olvasva először furcsálltam, hogy a fülszövegben utalnak rá, ugyanis az első felében nincs fontos szerepe, leszámítva azt, hogy ő az egyetlen a főszereplő osztálytársai közül, aki figyel rá. Ám a második felében annál több jut neki.
Ketten olyanok, mint a tűz és víz: Lou éltanuló, míg Lucas kétszer megbukott és jó úton van afelé, hogy ezt harmadszor is elérje. Ha a tanulásban nem is, másban jeleskedett; sokat segített Lounak és Nónak.
Eleinte azért tetszett annyira ez a könyv, mert Lou nem törődött bele, ahogy a dolgok voltak, tett ellene. Észrevette Nóban az embert, ami manapság elég ritka. A társadalom normái nem gátolták meg abban, amit véghez akart vinni. Mások számára felháborító lehet, ám őt és a szüleit ez nem korlátozta.
A vége meglepett, egyáltalán nem ilyenre számítottam. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, mert nagyszerű könyv.
Tartalom: 4,5/5
Borító: 4/5
Oh, áttértél ajánlásra kritika helyett? :)
VálaszTörlésEnnél a könyvnél muszáj volt. :)
Törlés