Az útvesztő

Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni. (port.hu)

Már nagyon vártam ezt a filmet. Nem is annyira a történet miatt - persze az is érdekelt, de még nem olvastam a könyvet -, hanem azért, mert Dylan O'Brien játssza a főszereplőt. Nagyon tehetséges színésznek tartom, itt sem okozott csalódást.

A film elején Thomas próbál hozzászokni a kialakult helyzethez. Ez a rész kicsit lassú volt, de aztán hamar beindultak az események. Thomas felbukkanása egy olyan lavinát indított el, amire senki sem számított: az addig ismert rendszer, amiben a többiek éltek, átalakult. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mert így nemcsak Thomas számára új a helyzet, hanem mindenki másnak is. Több kérdés is felmerült: mihez kezdjenek ezután? Folytassák azt a megszokott ritmust, amit eddig is, a megváltozott körülmények ellenére? Vagy menjenek ki az Útvesztőbe, ahonnan senki nem tért vissza? Ezt akár a mindennapok világára is rá lehet húzni: melyik a jobb, a változás vagy a régi szokások megőrzése? Az útvesztőben az előbbi a válasz: egy külső változásra magunk megváltoztatása lehet a megoldás.

A Tisztás és az Útvesztő világa nagyon érdekes volt, a grafika is szépen meg volt csinálva. A távolabbról készült képek segítségével könnyedén elhittem, hogy több száz méteresek az Útvesztő falai.

Szerencsére szerelmi szál nem volt benne. Bár Teresa és Thomas összekovácsolódtak a történet alatt, mégsem lett beleerőltetve a szerelem téma a filmbe; nem is lett volna hiteles tekintve, hogy csak pár napja ismerték egymást.

Az egyetlen dolog, ami zavart a történetben, az az ellenség az Útvesztőben. Maga a faj neve, a Sirató nem rossz, de engem teljesen félrevezetett: egy dementorszerű lényre számítottam és látva, hogy igazából milyenek, jobban is örültem volna, ha a tippem beválik.
Ezt leszámítva nagyon élveztem, pörgős, akciódús. Mivel nem olvastam a könyvet, így arról nem tudok beszámolni, mennyire könyvhű.

A galaxis őrzői

Történet: A történet a kalandor Peter Quill körül forog, aki ellop egy titokzatos gömböt, amelynek megszerzése szerepel a gonosz Ronan világuralmi tervei között is. Ezért hajtóvadászatot indít Quill után, akinek minden erejére szüksége lesz, ha épp bőrrel akarja megúszni a kalandot. Ennek érdekében kényszerű szövetséget köt négy különös alakkal - Rocket, az állig felfegyverzett mosómedve, Groot, egy élő fára emlékeztető lény, a veszedelmes bérgyilkosnő, Gamora, és a bosszúszomjas Drax, a Pusztító alkotják a Galaxis őrzőit. Amikor Quill rájön, hogy a titokzatos gömbnek mekkora ereje van és milyen veszélyt jelent az univerzumra nézve, elkeseredett végső összecsapásra hívja társait, a tét pedig óriási, mivel az egész galaxis sorsa múlik rajtuk. (port.hu)

Nagyon jókat hallottam a filmről, szinte mindenki ódákat zengett róla. Valószínűleg egyedül vagyok a véleményemmel (illetve kisebbségben), mert szerintem nem akkora durranás, mint amilyennek mondják.

Az eleje kifejezetten jól indult: látjuk a fiatal Petert, amint haldokló édesanyjától próbál elbúcsúzni. Igazán szívszorító volt látni, amint a kisgyerek nem képes elfogadni a helyzetet. Egy szeretett embertől elbúcsúzni mindig borzalmasan nehéz, főleg akkor, ha az illető az édesanyánk. Ráadásul Peter csak tízéves (ha jól emlékszem). Amikor kirohan a kórházból, egy űrhajó elfogja. Ez a része nagyon jól lett kitalálva: a néző azonnal szimpátiát érez a főhős iránt, és kíváncsian várjuk, mi lesz vele később.

A következő jelenet, amiben Peter megtalálja a gömböt, szintén reménykedésre adott okot. Azonnal megkedveltem a főhőst a humora miatt, tetszett, ahogy a dolgokra reagált.
Ezután viszont unalomba csapott át a film. Hiába történt mindig valami, nem tudott lekötni. Pedig a csapat, ami összeáll, korántsem hétköznapi; a köztük lévő párbeszédek (némelyike) vicces, a romantika szerencsére kis mértékben van jelen. Az tetszett még, hogy a csapat nem hősökből áll, mint a többi Marvel filmnél.
A főgonosz, Ronan karaktere sem lett erőteljes. Hiába emlegették félve a nevét, ezt nem tudtam átérezni, mivel semmit sem mutattak, ami ezt a félelmetes hírnevet alátámasztotta volna.
Ha jó Marvel filmet akarok nézni, maradok a Bosszúállóknál.