Már nagyon vártam ezt a filmet. Nem is annyira a történet miatt - persze az is érdekelt, de még nem olvastam a könyvet -, hanem azért, mert Dylan O'Brien játssza a főszereplőt. Nagyon tehetséges színésznek tartom, itt sem okozott csalódást.
A film elején Thomas próbál hozzászokni a kialakult helyzethez. Ez a rész kicsit lassú volt, de aztán hamar beindultak az események. Thomas felbukkanása egy olyan lavinát indított el, amire senki sem számított: az addig ismert rendszer, amiben a többiek éltek, átalakult. Ezt nagyon jó ötletnek tartom, mert így nemcsak Thomas számára új a helyzet, hanem mindenki másnak is. Több kérdés is felmerült: mihez kezdjenek ezután? Folytassák azt a megszokott ritmust, amit eddig is, a megváltozott körülmények ellenére? Vagy menjenek ki az Útvesztőbe, ahonnan senki nem tért vissza? Ezt akár a mindennapok világára is rá lehet húzni: melyik a jobb, a változás vagy a régi szokások megőrzése? Az útvesztőben az előbbi a válasz: egy külső változásra magunk megváltoztatása lehet a megoldás.
A Tisztás és az Útvesztő világa nagyon érdekes volt, a grafika is szépen meg volt csinálva. A távolabbról készült képek segítségével könnyedén elhittem, hogy több száz méteresek az Útvesztő falai.
Szerencsére szerelmi szál nem volt benne. Bár Teresa és Thomas összekovácsolódtak a történet alatt, mégsem lett beleerőltetve a szerelem téma a filmbe; nem is lett volna hiteles tekintve, hogy csak pár napja ismerték egymást.
Az egyetlen dolog, ami zavart a történetben, az az ellenség az Útvesztőben. Maga a faj neve, a Sirató nem rossz, de engem teljesen félrevezetett: egy dementorszerű lényre számítottam és látva, hogy igazából milyenek, jobban is örültem volna, ha a tippem beválik.
Ezt leszámítva nagyon élveztem, pörgős, akciódús. Mivel nem olvastam a könyvet, így arról nem tudok beszámolni, mennyire könyvhű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése