A történet főhőse, Brian Jackson egyetemi tanulmányait kezdi. Sok mindent vár el az egyetemtől: barátnőt szeretne, emellett az otthoni nyomasztó emlékeitől is szeretne szabadulni, amik szülei veszekedéséből és apja korai halálából adódtak.
A kollégiumba költözés napján beleszeret - később suli legnépszerűbb lányába -, Alice-be. Mindig keresi az alkalmat, hogy vele legyen, csak ez számít neki. Közben összebarátkozik egy másik lánnyal, Rebeccával. Az ő kapcsolatuk jóval több veszekedésből áll, mégis sokkal valódibbnak, fontosabbnak éreztem, mint az Alice-szálat. Ugyanígy voltam Brian legjobb barátjával, Spencerrel való kapcsolatával is. Látszott, hogy tényleg fontosak a másik számára, még ha ezt nem is vallják be.
Az egésznek a hátteréül szolgál az Egyetemi kvíz, amire Brian már kiskora óta készül. Brian és az apja együtt szokták nézni a tévében a vetélkedőt, ezért olyan fontos a számára, hogy bekerüljön és megnyerje. Ebben a kvízben az irodalomtól át a természettudományig szinte mindenről van szó, kérdés pedig van bőven. A suli válogatóján Brian bekerül a csapatba, bár csak tartalék lesz.
Habár a történet nem tűnhet olyan izgalmasnak, ami az egész könyvet feldobja, az a humor. Olyan ironikus módon írja le a történetet a narrátor, hogy mialatt olvastam a könyvet, végig nevettem. Szinte két oldalanként van egy-egy vicces megjegyzése, amin jókat derültem. Be is másolok párat, hátha meghozza a kedveteket a könyvhöz:
"Ideális esetben Alice-t hoztam volna ide, ha randizunk, bár nem árt először valaki mással főpróbát rendezni, hogy előre kidolgozhassam spontán megnyilvánulásaimat."
"- Azt is lehet mondani, hogy a költészet valójában az emberi önkifejezés legtisztább formája.
- Nyilván nem olvastad a verseimet."
Olvastam, hogy sokakat zavart a politizálás, szerintem tűrhető mennyiségben volt benne. Azt viszont nagyon jó ötletnek tartottam, hogy minden fejezet elején volt egy kvízkérdés.
Történet: 5/5 pont
Borító: 3/5 pont
