A hónap borítója

Olyan szép ez a könyv, beleszerettem a borítójába. Mária királynő babaházára emlékeztet, amit két éve láttam a windsori kastélyban. Nagyon szép, kidolgozott házról van szó, amiben állítólag folyik a csapból a víz és a fűnyíró is működik!

Visszatérve a könyvre: a tartalom alapján is jónak tűnik: 

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Most ez az egyik "mostakarom"-könyvem. 

Márciusi zárás

 Olvasások

Az utóbbi egy hétben belehúztam az olvasásba, akkor olvastam el mindkét könyvet (Abercrombie könyvét csak három nap alatt, pedig majd' 400 oldal). Volotól már olvastam korábban, itt is hozta a megszokott színvonalat: kissé filozofikus kérdések voltak benne, amiket a humor oldotta (bár ez a kötet vulgárisabb, mint a Ráadásnap). Joe Abercrombie könyve, Az uralkodó nem volt olyan durva, mint Az Első Törvény trilógia, de ifjúsági lévén ez érthető. Volt benne rengeteg akció, árulás, némi humor és pár meglepetés is érhette az olvasót - nekem ezek (is) egy jó könyv ismérvei.
Elkezdtem még Farkas Lívia könyvét; egyelőre tetszik, szimpatikus az írónő. A Selyemhernyóból is olvastam (most tartok a 40%-nál), Cormoran még mindig kedvenc.
A hétvégén álltam neki Kenyon könyvének, az Ördögi táncnak. Egyik molyos figyeltem, Agatha használta a lötyi kifejezést egy könyvre, ami tökéletesen illik erre a könyvre is: nem kell rajta gondolkozni; a kivitelezés is hagy maga után kívánni valót: sokszor ismétli magát (akár két oldalon belül), ami kissé idegesít egy idő után. Kikapcsolódásra viszont tökéletes, hamarosan be is fejezem.

Beszerzések

Csakúgy, mint februárban, ebben a hónapban is csak egy könyv jutott hozzám, A boszorkány ideje. Jókat hallottam róla, úgyhogy nagy reményekkel állok majd neki olvasni. 

Megjelenésre várva ~ Anthony Ryan: A várúr

Az egyik legjobban várt megjelenés A várúr. A megjelenést eltolták áprilisra, de legalább borítót kaptunk, szerintem nagyon jó lett:

Sorozat: Hollóárnyék 2. 
Fülszöveg:
Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet.
Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes.
A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.