Amit nagyon várok

Gyerekkorom egyik kedvenc sorozata volt Meg Cabottól a Mediátor. Hat kötete van és lezárt vége, ezért is lepődtem meg annyira, amikor láttam, hogy lesz hetedik része. Ez a rész azonban már a felnőtt Suze-ról fog szólni. Pontos megjelenési dátum még nincs, csak azt tudni, hogy jövőre fog megjelenni. Úgy érzem magam, mint Dudley: mostakarom! Már jó ideje nem volt olyan könyv, aminek a megjelenését ennyire vártam volna.
A könyv címe Remembrance lesz. Fülszöveg:
In REMEMBRANCE, the seventh installment of the Mediator series, all Susannah Simon wants is to make a good impression at her first job since graduating from college (and becoming engaged to Dr. Jesse de Silva).

But when she stumbles across an ancient murder, old ghosts—and ex-boyfriends—aren’t all that come back to haunt her.

Gondolatok: Így szerettek ők 2

Még tavaly olvastam el Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvét. Tetszett, de nem volt akkora katarzis. Nyilván nem az izgalmakért kezdtem bele és nem is ezzel volt a bajom. Igazából sokkal több olyan történetet vártam, ahol nem csalják meg egymást a párok. Ha jól emlékszem, a 40 pár közül csak két-három élt olyan párkapcsolatban, ahol nem volt félrelépés. Lehet, hogy csak én vagyok maradi, de én azt szeretem, ha egy kapcsolat a bizalomra, kölcsönös tiszteletre épül.
Most kezdtem el olvasni a második részét. Érdekesek a történetek, a napló/levélrészleteknek külön örülök. Az előző könyvnél is akartam jegyzetelni, de nem jött össze. Ebből viszont ha törik, ha szakad, írok egy-két sort a szerelmekről, jó lesz később visszaolvasgatni. Még holnap be akarom fejezni, lehetőleg délután, ugyanis holnap este jön a szerző a könyvtárba beszélgetésre. Már nagyon várom. :)

Ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem: titeket mennyire zavar, ha rosszat olvastok egy íróról, akinek a könyve érdekel? Akkor is elolvassátok? Vagy akkor már nem érdekel a könyv, legyen bármennyire jó?
Engem még úgy is érdekelnek a történetek, ha olyat olvasok az íróról, ami zavar. A magyartanárnőm szokta mondani, hogy külön kell választanunk a szerzőt és a könyvét. Nem meglepő módon Dante-t hozta fel példának.

Változások

Ez részben könyves, kis részben személyes bejegyzés lesz.

Az elmúlt két-három évben nagyon sokat változott a könyves ízlésem. Sok hibát találok azoknak az íróknak a könyveiben, amiket régebben szerettem. Jó példa erre J. R. Ward sorozata, a Fekete Tőr Testvériség. Három éve olvastam el a sorozat nyolc részét egymás után, akkor nem zavart benne semmi. A kilencedik kötetet tavaly márciusban kezdtem el, a harmadáig el is jutottam, de akkor eléggé kiakadtam valamin. Tudni kell rólam, hogy ha én kiakadok valamin egy könyvvel kapcsolatban, akkor egy időre félreteszem. Ezzel a könyvvel is ez történt, visszavittem a könyvtárba, de azóta se vett rá a lélek, hogy folytassam.

A másik Leiner Laura Bábel c. könyve. Kb a feléig jutottam el, de nem tudom, be fogom-e egyáltalán fejezni. A főszereplő annyira jellegtelen, hogy még a nevére sem emlékszem - pedig majdnem a feléig elolvastam a könyvet! -, folyton Reninek hívom. A többi karakter sem lett kidolgozva, az ő neveikre sem emlékszem. Na jó, egyre igen. Ez Napsugár, alias Napsi. Igen, ő az ügyeletes buta karakter, akinél már az is csoda, hogy a cipőfűzőjét be tudja kötni.. Nem értem, miért kell ennyire lükének megalkotni a karaktert. Az SzJG-ben is ott volt Virág. Úgy érzem, az írónő kissé túlzásba esett ezeknél a karaktereknél, ugyanis ha valaki ennyire ostoba, az nem jár gimibe. A csúcspont az volt, amikor a SzJG 8/2 kötetben azt hitte, gyalog fog elmenni Pestről Szombathelyre (!). Igaz, hogy őt nagyobb táv esetén mindig vitte valaki, de ez nem ok arra, hogy ne tudjon a tömegközlekedésről. Talán csukott szemmel járt az utcán, ezért nem látta a buszokat?
Visszatérve a Bábelre. A főszereplő lenézi a napijegyeseket, pedig nincsen rá semmi oka. Amit ők csinálnak, annak nagyobb értelme van? Elköltöttek sok pénzt a fesztiválra, de nem csinálnak semmit, csak esznek, isznak, egy koncertre sem mennek el. Ráadásul a főszereplő lány megvett egy hetijegyet, miközben ő csak egy koncertre akart elmenni. Már kezdem feladni, hogy keressem az értelmet. Az egész könyv tele van ellentmondásokkal: a főszereplő állít valamit, aztán annak az ellenkezőjét teszi.

Innen kezdődik a személyes rész.
Nagyon sok - vélt és valós egyaránt - elvárásnak próbáltam megfelelni, néha görcsösen aggódtam egy-két dolgon, aminek az egészségem látja kárát. Most igyekszem ezeket a gátlásokat, félelmeket levetkőzni és sokkal kevesebbet aggódni, többet mozogni.

Az utóbbi másfél évben sokkal lassabban haladok a könyvekkel, mint szoktam. Egy ideig nagyon zavart, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan nagy baj, legalább tudom élvezni a könyveket. Mint amikor az ember egy finom sütit eszik lassan, hogy minél tovább tartson az íze.

Áprilisi szerzemények

Áprilisban összesen hat könyvet vettem. Már csak azért is meglepő, mert januárban vettem ötöt és azt gondoltam, annál többet úgysem fogok venni. Viszont az angol könyvek pár százasba kerültek, nem tudtam őket otthagyni. :)
Az egyik angol könyv David Levithan: Boy meets boy című könyve. Az író könyveiről jókat hallottam, remélem, nem fogok csalódni.
A másik Jojo Moyestól a The girl you left behind, ami magyarul Akit elhagytál címen jelent meg. Ő is egy olyan író, akinek a könyveit sokan dicsérik, bizakodva állok neki.
Saskia Sarginson regénye, az Ikrek legfőképpen az ikrek kapcsolatának az ábrázolása miatt érdekel, ugyanis nekem is van egy ikertestvérem (igaz, mi kétpetéjűek vagyunk, nem egy).
David Benioff könyve, a Tolvajok tele a második világháborúban játszódik, amiről szívesen olvasok.
Beszereztem még az Egy kutya négy életét és a Skelliget (David Almond).