David Nicholls: A nagy kvízválasztó

David Nichollsról az Egy nap című könyv kapcsán hallottam, egyik nap láttam a könyvesboltban. Rögtön feltettem a várólistámra, ám ennél közelebb nem jutottam az elolvasásában. Mikor megláttam az író másik könyvét a könyvtárban, tudtam, hogy el kell olvasnom.

A történet főhőse, Brian Jackson egyetemi tanulmányait kezdi. Sok mindent vár el az egyetemtől: barátnőt szeretne, emellett  az otthoni nyomasztó emlékeitől is szeretne szabadulni, amik szülei veszekedéséből és apja korai halálából adódtak.
A kollégiumba költözés napján beleszeret - később suli legnépszerűbb lányába -, Alice-be. Mindig keresi az alkalmat, hogy vele legyen, csak ez számít neki. Közben összebarátkozik egy másik lánnyal, Rebeccával. Az ő kapcsolatuk jóval több veszekedésből áll, mégis sokkal valódibbnak, fontosabbnak éreztem, mint az Alice-szálat. Ugyanígy voltam Brian legjobb barátjával, Spencerrel való kapcsolatával is. Látszott, hogy tényleg fontosak a másik számára, még ha ezt nem is vallják be.
Az egésznek a hátteréül szolgál az Egyetemi kvíz, amire Brian már kiskora óta készül. Brian és az apja együtt szokták nézni a tévében a vetélkedőt, ezért olyan fontos a számára, hogy bekerüljön és megnyerje. Ebben a kvízben az irodalomtól át a természettudományig szinte mindenről van szó, kérdés pedig van bőven. A suli válogatóján Brian bekerül a csapatba, bár csak tartalék lesz.
Habár a történet nem tűnhet olyan izgalmasnak, ami az egész könyvet feldobja, az a humor. Olyan ironikus módon írja le a történetet a narrátor, hogy mialatt olvastam a könyvet, végig nevettem. Szinte két oldalanként van egy-egy vicces megjegyzése, amin jókat derültem. Be is másolok párat, hátha meghozza a kedveteket a könyvhöz:

"Ideális esetben Alice-t hoztam volna ide, ha randizunk, bár nem árt először valaki mással főpróbát rendezni, hogy előre kidolgozhassam spontán megnyilvánulásaimat."

"- Azt is lehet mondani, hogy a költészet valójában az emberi önkifejezés legtisztább formája.
- Nyilván nem olvastad a verseimet." 

Olvastam, hogy sokakat zavart a politizálás, szerintem tűrhető mennyiségben volt benne. Azt viszont nagyon jó ötletnek tartottam, hogy minden fejezet elején volt egy kvízkérdés.

Történet: 5/5 pont
Borító: 3/5 pont

Kate Bloomfield: Alpha girl

Sorozat: Wolfling 1
Rose egy Halfway nevű kisvárosban él. Kilenc éves korában megtámadták, miközben az erdőben túrázott a szüleivel. Azóta az emberek kerülik a társaságát, az állatok is megbolondulnak a jelenlétében. Egy nap új tanár érkezik az iskolába, akihez Rose kezdettől fogva vonzódik. Mi több, ez a vonzalom kölcsönös.

A könyv nagy része arról szól, hogy Rose és Mr Stone hogyan jön össze. Eleve nehéz helyzetben vannak, hiszen a tanár/diák kapcsolatot nem fogadja el a társadalom, ezért csak ritkán találkoznak. Rose kissé meggondolatlannak tűnt számomra, mintha sokszor elfelejtette volna, mennyire kell vigyázniuk, hogy ne lássák meg őket. Viszont az jó volt, hogy a kapcsolatuk hosszabb időn alakult ki, ellentétben sok könyvvel, ahol körülbelül a harmadik találkozás után (talán még azon a héten) lefekszenek egymással.

A romantikával tehát nem volt bajom, sokkal inkább azzal, hogy tele volt klisékkel a történet. A kávézóbeli találkozás jó ötlet, de harmadszorra már nem annyira meglepő, hogy újra megjelent az illető, főleg, ha tudjuk, hogy kedveli a főhőst.
Még az zavart még a könyvben - de az nagyon -, hogy Rose hol Mr Stone-nak hívja a férfit, hol Tomnak. Még a végén is - pedig akkor már egyértelmű volt, hogy járnak - néha Mr Stone-nak szólította. Akkora már igazán eldönthette volna...

Azt érdekes (és jó) megoldásnak tartottam, hogy Rose sokáig meg sem említi, hogy vérfarkas, pedig ez a sorozat címéből (sőt, a könyv címéből is) elég egyértelmű. Sejtettem, hogy ez annak a jele, hogy Rose nem fogadja el másságát, és ez igaznak is bizonyult.
A könyvben több mindenre magyarázatot kapunk, többek között a címre és a kettejük közötti vonzalom alapjaira is.
A végére felgyorsultak az események, izgultam is rendesen. Valamiért az volt az érzésem, hogy függővége lesz - talán mert manapság sokan élnek vele -, nem lett az, de ettől még várom a folytatást, mert érdekesnek ígérkezik.

Történet: 3,5/5
Borító: 5/5