Márciusi zárás

 Olvasások

Az utóbbi egy hétben belehúztam az olvasásba, akkor olvastam el mindkét könyvet (Abercrombie könyvét csak három nap alatt, pedig majd' 400 oldal). Volotól már olvastam korábban, itt is hozta a megszokott színvonalat: kissé filozofikus kérdések voltak benne, amiket a humor oldotta (bár ez a kötet vulgárisabb, mint a Ráadásnap). Joe Abercrombie könyve, Az uralkodó nem volt olyan durva, mint Az Első Törvény trilógia, de ifjúsági lévén ez érthető. Volt benne rengeteg akció, árulás, némi humor és pár meglepetés is érhette az olvasót - nekem ezek (is) egy jó könyv ismérvei.
Elkezdtem még Farkas Lívia könyvét; egyelőre tetszik, szimpatikus az írónő. A Selyemhernyóból is olvastam (most tartok a 40%-nál), Cormoran még mindig kedvenc.
A hétvégén álltam neki Kenyon könyvének, az Ördögi táncnak. Egyik molyos figyeltem, Agatha használta a lötyi kifejezést egy könyvre, ami tökéletesen illik erre a könyvre is: nem kell rajta gondolkozni; a kivitelezés is hagy maga után kívánni valót: sokszor ismétli magát (akár két oldalon belül), ami kissé idegesít egy idő után. Kikapcsolódásra viszont tökéletes, hamarosan be is fejezem.

Beszerzések

Csakúgy, mint februárban, ebben a hónapban is csak egy könyv jutott hozzám, A boszorkány ideje. Jókat hallottam róla, úgyhogy nagy reményekkel állok majd neki olvasni. 

Megjelenésre várva ~ Anthony Ryan: A várúr

Az egyik legjobban várt megjelenés A várúr. A megjelenést eltolták áprilisra, de legalább borítót kaptunk, szerintem nagyon jó lett:

Sorozat: Hollóárnyék 2. 
Fülszöveg:
Hazatérése után Vaelint az új király kinevezi az Északi Végek várurának. A megfáradt harcos azt reméli, végre békére lelhet ezen a kietlen, fagyos vidéken, távol a királyság hazugságaitól és intrikáitól. Ám a vér énekével megáldottak nem élhetnek csendes életet.
Sok ellenség elhullott Janus király háborúiban, de nem minden legyőzött halt meg, így Vaelin célponttá válik, nem csak azoknak, akik bosszúra szomjaznak, hanem azok számára is, akik tudják, mire képes.
A Hit alapjai megrendültek, a királyságban egyre többen beszélnek nyíltan uralkodóváltásról. A vér éneke felbecsülhetetlen segítőtárs az ilyen vészterhes időkben, de használója az igazi hatalom töredékét birtokolja csak azokhoz képest, akik ismerik titkait. Valami ugyanis a királyság ellen vonul, valami, ami szörnyű erőknek parancsol, és Vaelinnek rá kell ébrednie: a végső megsemmisüléssel szembenézve még a legkelletlenebb kéz is kész kardot rántani.

Februári zárás

Olvasások

Végre el tudtam olvasni egy sorozatom utolsó részét (Brothers to the death); befejeztem a Nyugalom tengerét, ami sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam. Nem szoktam ilyen témájú könyveket olvasni, az NA könyvek sem a kedvenceim, de ennél a könyvnél megvan az egyensúly. Hogy feldobjam a hangulatomat, elolvastam Jen Campbell második regényét is. Az írónő egy antikváriumban dolgozik, az eltelt évek alatt összegyűlt vicces sztorikat, kérdéseket osztja meg a könyvében. Mindig meglepődöm, milyen dolgokat nem képesek kérdezni egyesek... Valaki egyszer krikettezni (!) akart a boltban... :D Volt egy kislány, aki egy könyvben akart elbújni, mert az anyja szerint a könyvekben könnyen el lehet veszni/merülni. Ez például kifejezetten aranyos. :)
Más példa:

"Vásárló: Nem szeretem az életrajzokat. A főszereplő majdnem mindig meghal a végén. Olyan kiszámítható! "

A február - magánéleti szempontból - nagyon nehéz volt számomra (és egy darabig így is lesz, úgy érzem). Másfél hétig nem is volt kedvem semmihez, még olvasni se, de azóta kezdek visszatérni a rendes kerékvágásba. Elnézve a többiek bejegyzéseit, látom, nemcsak nekem volt nehéz a február. Remélem, a március a szép idő mellett jobb dolgokat is hoz...

Beszerzések

Csak egy könyvet vettem: a Selyemhernyót, amire már hónapok óta várok. Már elkezdtem olvasni, eddig hozza a megszokott színvonalat. Jó újra Cormoranról és Robinról olvasni. Azért is érdekel ez a kötet, mert az írókról is szól (már ezzel kapcsolatban is volt pár elejtett félmondat); kíváncsi vagyok, milyen szempontból közelíti meg Rowling a témát.