Moskát Anita: Bábel fiai

"Amit egyszer a toronynak adsz, többé nem kérheted vissza."

Miért: Már a megjelenése óta érdekelt.

A történet két szálon történik: az egyik főszereplő Dávid, aki a látása elvesztésével küzd. Ez bármelyik embert megviselné, számára pedig különösen rossz, ugyanis festőnek tanult az egyetemen. Mivel sokszor a toronnyal álmodik, Dávid úgy dönt, hogy elmegy Bábelbe, hogy visszaszerezze a látását.

A másik szál Arzénről szól, aki apja halála után főpap lett. Azelőtt sem helyeselte a munkát, nevezetesen a torony építését, és apja, Léonard Chateau halála után ez tovább mélyült benne. Ki akar lépni apja árnyékából és mi lenne rá jobb mód, minthogy leállítja az építést, amiért apja oly sokat fáradozott?

A kezdeti részben (mikor Dávid még Budapesten van) megismerjük a szereplőket, a rangviszonyokat. Felváltva vannak a részek a bábeli és pesti részek, így folyton fenntartotta az érdeklődést. Ebből a részből az érdekelt jobban, hogy Dávid miként küzd meg a vaksággal.
A szálak külön is izgalmasak voltak, de akkor lett igazán jó a regény, mikor Dávid megérkezett Bábelbe. Nagyon vártam ezt a részt és nem is okozott csalódást.
Mikor erős karakterek kerülnek egy légtérbe, mindig kíváncsian várom az interakciókat, a párbeszédeket. Itt is vártam őket, és milyen jók voltak! Olyan szövetségek alakultak, amikre először nem is gondoltam, visszanézve mégis végtelenül egyértelmű volt.

Bár én nem álmodtam a toronnyal, azt sem mondanám, hogy nem volt hatással rám a könyv. Úgy éreztem, mintha a szereplők félelmei átragadtak volna rám is.
A végén szereplő csavaron nagyon meglepődtem. Lehet, hogy ez másnak egyértelmű volt, számomra azonban teljesen új megvilágításba helyezte Arzén küzdelmét. Ha valamihez hasonlítanom kéne, akkor a Kakukkszót említeném meg: ott éreztem ugyanezt a megdöbbenést, ott reagáltam ugyanígy.
Nagyon élveztem olvasni, még biztosan olvasok az írónőtől.

Olvasás közben

Még Üstökös blogján láttam ezt a rovatot; nagyon megtetszett a címe és az ötlet is, úgyhogy elkértem. 

A most olvasott könyvem a Vérvörös út, amivel kapcsolatban pozitívan meglepődtem. A mostani YA-kban sokszor csalódtam, legtöbbször idegesítettek a főszereplők. Ebben a könyvben viszont normális a főszereplő, Saba: erős, határozott, független, bár sokszor makacs. Saba testvérét, Emmit már az első oldalakon megkedveltem. Sokat fejlődnek a karakterek (a könyv 63%-nál járok), a kötet pörgős, gyorsan lehet vele haladni. Tetszik, hogy rövidek a részek, így könnyebben merülök bele a könyvbe. Remélem, végig marad ez a színvonal. 

Hugh Howey: Holston

Hugh Howey sorozatáról még egy éve hallottam, akkor sok mindenki írt róla. Érdekesnek tűnt a világ, amiben játszódik, és most is úgy tartom, hogy az egyik legnagyobb erőssége ez.

Az emberek már több száz éve egy silónak nevezett épületben laknak, ami összesen 140 emeletből áll. Az itt lakók csak mesékből ismerik a kinti világot, ami számukra járhatatlan a mérgező levegő miatt. Sok szabály van az életükben, ám a legfontosabb az, hogy nem beszélhetnek a vágyról, hogy kimenjenek. Ez azonnali bebörtönzést von maga után, másnap ki kell menni takarítani. Ahonnan még egy ember sem tért vissza...

A föszereplő, Holston három éve vegetál. Ekkor döntött úgy a felesége, hogy kimegy, Holston azóta nem találja a helyét. Emellett a rendszerrel szemben is megmaradtak a kételyei, amiket már három éve hordoz magában, senkinek sem mondta el. Egyik nap úgy érzi, nem bírja tovább és ő is a takarítást választja.

Különleges könyv ez, márcsak a mérete miatt is. Összesen hatvan oldal, de minden benne van, ami egy jó könyvhöz kell: kidolgozott karakterek, érdekes világfelépítés, izgalom. Holston karakterét rögtön megkedveltem, a visszaugrások a múltba szívfájdítóak voltak.

Nyomasztó hangulatú (legalábbis számomra), mivel az emberek nem mehetnek sehova. Engem már pár év után a klausztrofóbia kerülgetne. Mit pár év, pár hét! Hiába van tucatnyi emelet, ha tudnám, hogy nincs hova mennem  ki, a szabadba, mit sem érne. Más dolog, ha ott a lehetőség, hogy kimenj, és nem mész ki, mint ha nem lenne választásod.

A végén nagyon meglepődtem.
Amilyen rövidek, olyan ütősek a részek. Már a negyedik felénél járok, és eddig töretlen a színvonal. Bár nem abba az irányba tart a sorozat, amit én elképzeltem, de így is nagyon jó.

A sorozat kötetei:
1. Holston
2. Megfelelő méret
3. Kivetve
4. A megoldás
5. A hajótörött

Robert Galbraith: Kakukkszó

Miért: Rowling írta álnéven.

Amikor egy híres, zűrös életet élő szupermodell lezuhan a lakása erkélyéről és meghal, a legtöbben öngyilkosságra gyanakszanak. Ám a modell testvére nem képes belenyugodni ebbe, ezért felbérel egy magánnyomozót, hogy kiderítse az igazságot.

A főhős, Cormoran Strike magánnyomozóként dolgozik. Mostanában rájár a rúd: nem elég, hogy a barátnőjével negyedszerre - és ezúttal véglegesen - szakít, a munkájában sem sikeres, csak egy ügyfele van, ráadásul nagy mennyiségű tartozása van, amit jelenlegi helyzetében nem áll módjában visszafizetni. Érthető tehát, hogy mikor egy új asszisztens jelenik meg az irodájában (akit nincs pénze kifizetni), nem repes az örömtől. Ám az asszisztenssel egyidőben érkezik meg egy új ügyfél, John Bristow is, aki húga halála ügyében jött hozzá. Kezdetét veszi a nyomozás.

Cormoran tökéletes nyomozó: alaposan végzi a munkáját, mindent figyelembe vesz, emellett olyan karaktere van, hogy azonnal megkedveltem.

Cormoran asszisztense, Robin okos és talpraesett, a vártnál sokkal több segítséget nyújt a főhősnek. Tudom, hogy nincs sok esélye annak, hogy összejönnek  - Robint akkor jegyezte el a barátja, Matthew -, mégis drukkoltam nekik, mert annyira jó páros lennének a magánéletben is, könnyen el tudtam képzelni őket együtt. A közös jeleneteiket nagyon élveztem.

Habár lassan haladunk a történetben, az író olyan gördülékenyen fogalmaz, hogy könnyen belemerültem az olvasásba és fel sem tűnt az idő múlása.

Rowling olyan alaposan, pontosan ábrázolja a karaktereket - még azokat is, akik csak pár oldal erejéig tűnnek fel -, hogy könnyedén elhittem, ők hús-vér emberek, akikkel bármikor összefuthatok az utcán, akiknek ugyanúgy vannak vágyaik, problémáik, titkaik, mint bármelyikünknek.

Egyedül a megoldás, a gyilkos kiléte az, amit még most sem tudok hova tenni. Olyan kézenfekvő, mégsem gondoltam rá; nem tudom, ezzel mit akart elérni a gyilkos (a nyilvánvaló okon kívül).

Szerencsére ezzel a könyvvel nem ér véget Cormoran története, A selyemhernyó december 31-én jelenik meg magyarul.

Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2014
Fordította: Nagy Gergely

Júliusi zárás

Ezeket olvastam 

Ebben a hónapban főleg a The saga of Larten Crepsley sorozatot  olvastam, amit imádtam. Tele volt akcióval, régi karakterekkel nosztalgiáztam, ráadásul olyan csavarok voltak benne, amikre egyáltalán nem számítottam. Remek részek voltak (egy még vissza van), ilyennek kell lennie egy előzménysorozatnak. 

Olvastam még Kiera Casstól is A herceget, ami kellemes meglepetés volt.

Most olvasom

Fabio Volo első könyvét, a Járok egyet kezdtem el, emellett Rowling álnéven írt regényét, a Kakukkszót, ami nagyon jó, Cormorant imádom. 

Új tagok a polcon

Először úgy gondoltam, hogy csak a Palace of the damned könyvet fogom megvenni júliusban, de aztán megláttam az Álom és valóság és A hajnalra várva köteteket a postán 800 Ft/darab áron, ami a vicc kategória, rögtön jöttek is velem. Így már teljes a Tündérkrónikák sorozatom, éljen!