Én és a komfortzóna

Hétfőn vetődött fel a komfortzónából való kilépés témája, amiről több blogger is írt és nekem is megjött a kedvem, hogy írjak róla. Elgondolkodtam, hogy én miket olvastam. Eddig biztos voltam benne, hogy én sok műfajban olvasok, de rá kellett jönnöm, hogy egészen idáig szinte csak a komfortzónámban maradtam (bár az utóbbi hónapokban próbáltam nyitni új műfajok felé).

A kedvenc műfajom a fantasy, ezen belül szinte bármit nyomhatnak a kezembe, azt elolvasom. Ezt olvasom a leghosszabb ideje, az első nagyobb terjedelmű - ám még mindig ifjúsági - olvasmányaim is közülük kerültek ki.

A  fantasyn kívül a szépirodalom az, ami a legközelebb áll hozzám (bár ezt nem tekintem műfajnak). Szeretem a szép fogalmazást, ha egy mondat annyira megfog, hogy többször is elolvasom, ha a történetekbe bele tudom élni magam, ha megfog a hangulata, ami legtöbbször ennél fordul elő nálam.

Régebben szerettem olvasni a romantikus-erotikus könyveket is - akkor is inkább Wardot és Kenyont -, de azóta sokat változtam, most már egyszerűen taszítanak. Zavar, hogy egyre több hibát találok bennük; hogy a szereplők csak idegesítenek és hogy a romantika nincs jelen bennük, vagy annak is csak egy eltorzított formája.

Amiben még reménykedem, az a YA (14-18 éveseknek szánt könyvek) műfaja. Habár az eltelt hónapok alatt kissé vesztett a varázsából, néhány könyv klisés, és szinte kötelező elem lett a szerelmi háromszög, ami nagyon fel tud idegesíteni, főleg akkor, ha csak azért van ott, hogy legyen valami konfliktus, de a történetbe nem is illik és simán ki lehetne hagyni.

A chick lit tagjait, vagyis a csajoknak szánt könyveket szívesen veszem kézbe, néha jó belemerülni egy-egy könnyedebb történetbe. Ami ebből a műfajból nagyon érdekel, az A parfüm titka, A nő mosolya és a Rejtekhely Párizsban.

Nemrég kezdtem el ismerkedni a sci-fi műfajával, amitől korábban mindig féltem egy kicsit. Azt gondoltam, hogy tele van nehéz magyarázatokkal, amiket úgysem értenék meg, ennélfogva nem is élvezném annyira. Két évnyi várakozás után végül elolvastam a Vének háborúját, amit egyesek lányos sci-finek írtak. Lehet, hogy kevesebb benne a magyarázat, mint más könyvben - ezt se megcáfolni, se igazolni nem tudom -, mindenesetre nekem pont megfelelő arányban volt, könnyen meg tudtam emészteni az információkat. Ráadásul John Perry humorát imádtam, nekem nagyon jó élmény volt.

Van egy olyan érzésem, hogy a krimi is tetszene nekem. Eddig ha jól emlékszem, csak kettő könyvet olvastam a témában, de mindkettő lekötött és mindegyiket többször is olvastam. Ebben a műfajban a Kossuth kiadó spanyol krimik sorozatából érdekel a Szomszédom a halál és a Párizsi rejtély, és persze a Kakukkszó, amit ma sikerült kivennem a könyvtárból - mindig megnéztem, bent van-e az újdonságok között - és mint kiderült, elhappoltam az egyik könyvtáros elől. :D (Megígértem neki, hogy mikor visszaviszem, neki adom oda. Még a nevét is leírta egy cetlire, biztosra akart menni. :P Mondjuk nem csodálom, Rowlingnál én is ezt csinálnám.)

Kiera Cass: A herceg

Mostanában már annyi a sorozat, hogy a csapból is az folyik. Ha nem is sok részes, legalább trilógia. Úgy gondoltam, a sorozatok novelláiba beleolvasok, hogy lássam, mire számíthatok. A herceg is így került a kezembe. (Plusz Amadea miatt.)

Maxon herceg élete egyik legfontosabb eseményére készül: most választják ki azt a harmincöt lányt, akik közül egy a felesége lesz. Ahogy közeleg a nap, Maxon egyre idegesebb lesz, ráadásul egy nem várt vallomás is nehezíti a dolgát.

Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog a novella, pedig ez történt. Nagyon könnyű volt azonosulni Maxonnal, ez pedig annak köszönhető, hogy a rangja ellenére ő is bizonytalan a jövőjét illetően - ráadásul az ő esetében sokkal nagyobb jelentősége van a dötéseinek -, nem öntelt, mint azt vártam. Éppen ez az, ami miatt megkedveltem és annyira élveztem az olvasást.

Maxon szüleit is megismerjük valamennyire, illetve America is megjelenik. Tudom, hogy ő lesz a trilógia egyik főszereplője, így kiváncsian vártam a felbukkanását. Nem mondanám, hogy el voltam ájulva tőle, bár az pozitívum, hogy nem a koronáért van itt (hanem a kajáért :D), remélhetőleg van rá valami jobb magyarázat is.

Látszik, hogy az írónő már az első kötet megjelenése után írta ezt, ugyanis a lányokon kívül egyáltalán nincs leírva a szereplők kinézete, így például azt sem tudom, Maxon hogy néz ki. A kasztok rendszerét sem értem még, gondolom A párválasztóban az is megvan magyarázva.

Összességében jobban élveztem, mint számítottam rá, de még mindig szkeptikus vagyok a sorozattal szemben. Azt nagyon sajnálom, hogy nem Maxon szemszögében íródott a többi rész...

Sorozat: A párválasztó (#0.5)
Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2014
Fordította: Gázsity Mila

John Cleaver története folytatódik

Már korábban felröppent a hír, hogy Dan Wells ír folytatást a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiának, de csak nemrég derült ki, pontosan mennyit és mikor. Július 4-én jelent meg egy novella Next of kin címmel, ami egy köztes rész lesz. Egy újabb trilógiát tervez írni Wells a sorozathoz, aminek az első része, The devil's only friend jövőre fog megjelenni.
Akármennyire is vártam, hogy folytatódjon John története, azt nem gondoltam volna, hogy egy újabb trilógiát ír hozzá. Még egy kötet elég lett volna, de még három? Lesz hozzá elég történet, ötlet? Azért még reménykedem, Wells eddig nem okozott csalódást. Addig is, hogy kitöltsük a várakozással teli hónapokat, ott a Next of kin, amiben megismerkedhetünk egy új démonnal.

Jön Scalzi új regénye!

Az amerikai megjelenéssel egy időben, augusztus 14-én fog megjelenni John Scalzi új regénye Bezárt elmék címmel.
Kiadja az Agave az eredeti borítóval, a kiadó ezt írta a regényről:
"A nem túl távoli jövőben játszódik Amerikában, egy megvalósult cyberpunk utópiában, és egy FBI nyomozópáros egyik ügyét meséli el. Nem tudjuk egyelőre, hogy Scalzi mit tervez ezzel a regénnyel, ugyanis ez egy kerek, teljesen lezárt történet, de a folytatás lehetősége benne van. Részben krimi, részben politikai akcióthriller, részben pedig cyberpunk, avagy minden adott hozzá, hogy az életmű egyik komoly elemévé váljon."

Nyomozás egy cyberpunk világban? Egyértelműen a kell kategóriába tartozik nálam.